Ha egy olyan rendszeren dolgozunk, amire mßr telepφtettek GIMP-et,
pΘldßul egy egyetemi rednszeren, akkor egy parancsorba φrd
be, hogy gimp Θs ⁿssⁿnk enter-t. A GIMP egy dial≤gusablakot
fog megjelenφteni (lßsd . ßbra), amiben
k÷zli, hogy nΘhßny felhasznßl≤i fßjlt fog a sajßt k÷nyvtßrunkba mßsolni.
Az ablakban megjelenik a GIMP licence, illetve az, hogy milyen
fßjlokat fog bemßsolni a k÷nyvtßrunkba. Ezt nem ßrt elolvasni,
de nemsokßra rΘszleteiben is kitΘrⁿnk rßjuk, ·gyhogy nyugodtan nyomjunk
Install-t.
Ekkor egy mßsodik ablak ugrik el⌡ (lßsd .
ßbra), ami a sikeresen felmßsolt fßjlok listßjßt mutatja. A UNIX egyik
legnagyobb el⌡nye, hogy a programok moduljaikat Θs beßllφtßsaikat
a felhasznßl≤ sajßt k÷nyvtßrßban helyezik el. Ez lehet⌡vΘ teszi, hogy
sajßt funkci≤kat adjunk vagy vegyⁿnk el anΘlkⁿl, hogy megbolygatnßnk
a program alapfßjljait. A GIMP is ezen az elven m√k÷dik. A baj csak
az, hogy a UNIX programok nagyt÷bbsΘge nem biztosφt lehet÷sΘget ezen
fßjlok grafikus felⁿleten val≤ m≤d≤sφtßsßra. A GIMP ebben is kivΘtel,
mivel tartalmaz beßllφt≤ menⁿket a felhasznßl≤ ßltal definißlt
funkci≤khoz is. Ennek ellenΘre is vannak olyan esetek (pΘldßul kⁿl÷nleges
plug-in-eknΘl), hogy a beßllφtßsokat kΘzzel kell m≤dosφtani, pΘldßul
egy egyszer√ sz÷vegszerkeszt⌡vel mint az xedit.